MicheleJinkins

MicheleJinkins élő csevegés és szexi webkamera

Szia! A nevem May, 18 éves vagyok, és az első évfolyamon tanulok. A fotózás felkeltette az érdeklődésem – mindig is arról álmodtam, hogy olyan pillanatokat rögzítek, amelyeket mások nem észlelnek, történeteket mesélek szavak nélkül, és a háttérben maradok, még akkor is, amikor néha nagyon szeretnék én is a képbe kerülni. A egyetemi tanulás semmi ahhoz képest, mint a középiskola. Nincs szigorú kontroll, de van egy hatalmas szabadság, ami néha ijesztőnek is tűnhet. Te döntöd el, hogy hatkor kelj fel a "tökéletes fény" miatt, fejezd be egy projektet az éjszaka közepén, vagy csak bolyongj a városban a fényképezőgépeddel. Néha teljesen felnőttnek érzem magam. Máskor úgy érzem, mintha egy kisasszony lennék, akit kiszabadítottak a nagy világba a következő szavakkal: "Menj, próbálkozz, ne félj." Szeretem a reggeleket a campuson – amikor a fény még lágy, az árnyékok hosszúak, és álmos diákok kóborolnak az ösvényeken, kezükben kávéval. A táskámban mindig ott van a fényképezőgépem, egy jegyzetfüzet, egy feltöltött akkumulátor, és egy pendrive, ami tele van több ezer, még nem szerkesztett képpel. Úgy gondolom, hogy én is azok közé a romantikusok közé tartozom, akik hisznek abban, hogy egy jól megválasztott kép több mondhat, mint ezer szó. Néha kifáradok – a határidőktől, a tökéletes kompozíció keresésétől, vagy attól, hogy a szemem nem hajlandó fókuszálni egy újabb éjszakai szerkesztés után. De aztán valaki betér a munkahelyemre a diákiállítás során, vagy egy tanár csendben megmondja: "Te tudod meglátni a fényt ott, ahol mások csak árnyalatot látnak" – és minden bennem újra fellángol. 18 éves vagyok, diák vagyok, még mindig nagyon sok mindent nem tudok, de nagyon szeretnék tanulni. Tanulok figyelni, érezni, hibázni, emberekbe és pillanatokba szeretnem, és nem szeretném elveszíteni a saját világról alkotott képmémet. Mert ez csak a kezdet. És az enyém..